Thomas szobája

*A lány végigsétál a folyosón, majd mikor Thomas szobája elé ér, bekopog rajta. Vár pár másodpercet, de senki sem nyit ajtót, ezért ismét kopog, még mindig senki sincs az ajtóban, ezért inkább benyit. Belép az ajtón, és körülnéz, aztán meglátja Thomas-t, pont a fürdőből jön ki. A lány végigméri, majd megszólal.*
-Visszahoztam a pénzt, amivel tartoztam...
*Tom felé nyújtja a másfél dollárt.*

*A srácon csak egy törülköző van, semmi más. Amikor meglátja Emilyt egy kicsit meglepődik, majd amikor megszólal, egy kicsit csalódottá válik, bár ezt nem mutatja ki.*
~Már azt hittem bocsánatot akarsz kérni...~
-Milyen pénz? Nem tartozol semmivel, tedd csak el!
*mondja Thomas, majd ledobja az ágyra a törülközőt és öltözni kezd.*

-Kifizetted az ásványvízem, ezért tartozom neked...
*mondja, majd amikor a srác ledobja a törüközőt, nem fordul el, már csak azért is nézi.*
-Figyelj, engem nem hatsz meg azzal, hogy ledobod magadról a cuccokat... *mély levegőt vesz, kifújja majd fojtatja mondandóját.*
-Itt van a pénz, légyszi tedd el, mert én érzem magam szarul miatta...
*megfordul, hogy kimenjen az ajtón, de még nem lép ki.*

-Tényleg nem? Pedig azt reméltem, hogy te is ledobod a ruháid.
*mondja, majd nevetve fordul a barátnője (?) felé.*
-Mondtam, hogy tedd el, úgysem fogom elfogadni, és nem tartozol semmivel!
*mondja határozottan, ahogy Emily is szokta, majd felhúzza a polóját.*
-Meg kéne beszélnünk azt a múltkori dolgot.... nem gondolod?
*kérdezi, aztán a lányra néz és közelebb lép hozzá.*

-Ne is reménykedj benne!
*mondja a fiúnak, majd karbatett kézzel áthelyezi bal lábára a súlyát.*
-Az a múltkori, amikor kijelentetted, hogy mindenkivel lefekszek?
*kérdezi gúnyosan, majd dühösen Tom-ra néz és várja a választ.*
-Egyébként, csak hogy tudd, nem feküdtem le Chris-szel!
*világosítja fel a fiút, hogy azért Ő is tisztában legyen a dolgokkal.*

-Sajnálom, Ok?
*mondja megbánóan, aztán beletúr a hajába és fojtatja.*
-Nem akartalak megbántani, csak egy kicsit felhúztam magam, azon, amit mondtál... és mielőtt megint elkezdenél ordítani, hagyhatnád, hogy megmagyarázzam Viviana esetét is...
*mikor a lány nem szól semmit, csak várja Thomas érveit, tovább mondja.*
-Szóval, nem az én hibám volt... tudod, hogy milyen Viviana, Ő mászott rám! Lehet, hogy nem hiszed el, de tényleg így volt!
*bizonygatja a srác, aztán leül az ágyra és tovább mondja.*
-Ami Christ illeti... nem szeretem, hogy vele járkálsz!
*jelenti ki, majd alaposan végigméri a lányt, és elégedetten nyugtázza, hogy elég jól néz ki. Ráadásul jó illata is van. Biztos nem véletlen, hogy akkor (is) öltözik fel csinosan, amikor Tomhoz indul.*
-Ja és máskor ne seggfejezz le mindenki előtt... tudom, hogy néha az vagyok, de azért ennyire ne égess le!
*mondja nevetve, aztán ismét a lányra mered.*

-Nem tudom, hogy elhiggyem-e...
*válaszolja őszintén, majd beleharap ajkaiba és a fiút kezdi figyelni.*
-Chris ott van, amikor kell...
*mondja kicsit halkan, aztán mosolyogni kezd, amikor Tom a seggfejes dolgot említi. Igaz, tényleg nem kellett volna úgy leordítania a fejét, dehát Emily már csak ilyen, muszáj kimondania mire gondol...*
-Akkor legszívesebben a fejedre öntöttem volna a vízet!
*mondja nevetve, aztán megigazítja hosszú vörös haját, és odamegy Thomas-hoz. Közelebb hajol hozzá, és ad az arcára egy puszit.*
-Meglátom mi lesz, csak adj egy kis időt...
*mondja, aztán kimegy a szobából, magárahagyva a fiút.*

*Amikor Emily egy puszit nyom az arcára, kicsit meglepődik, de nagyon elégedett magával.*
-Szólj, ha döntöttél!
*kiálltja utána, amikor Emily kilép az ajtón, majd elégedetten hátradől. Abban a pillanatban fel is ugrik, mert valami szúrós tárgy állt bele a hátába. Szerencsére nem történt semmi komoly, csak egy múltkor otthagyott rajzszög volt. Felkapja és ledobja az éjjeliszekrényre, aztán visszadől és bekapcsolja a tévéjét.*