*Alizee baktatott be az üzletbe azzal a céllal, hogy felujítja ruhatárát. Tehát megindult a nagy ruhavadászat! Rengetegen vannak az üzletben. Alizee a felsőkhöz robog. Talál magának egy igen jó szabású barna kivűgott fölsőt, egy piros ijjatlan toppot, és még számtalan gyönyörűbbnél, gyönyörűbb göncöt. Berobog a próbafülkébe, majd negyed óra múlva már kint is van.*
-Ezek fantasztikusak! Ehhez különleges tehetségem van.
*Tovább sétál, majd belebotlik egy srácba. Kb. Akizzel egyidős. Gyönyörű kék szemekkel rendelkEZIK, ÉS A HAJA BARNA. Egí csábos mosolyt ejt Alizee felé, és ő viszonozza is. *
-Hello. Én Adamius vagyok. Te ki vagy?
*Alizze nem tudta letörölni magáról a vigyort.*
-Alizee. Hát te? Csak nem te is vásárolsz?
*Kérdezte. Sajnos más nem igen jutott az eszébe.*
-De. De most nem találtam semmi jót, úgyhogy épp menni készülök. Nem tartasz velem?
*Alizee habozott egy pillanatig. Még maradt volna, de egy ilyen mosolynak nehéz ellenállni.*
-De persze, mehetünk, csak kifizetem a ruhákat.
*A pénztárhoz sétálnak, és fizetnek. Már kifelé haladnak..*
-és te mikor érkrztél?
*Kérdi Adamius.*
-Ma.
-És első dolgot a vásárlás?
*Mosolyog, és nevetve válaszol.*
-Igen.
*És ebben a pillanatban elhagyták az épületet.