Előtér

*Hát igen ez a nap is eljött. Mira és Alexa együtt érkeznek meg a Krise házba. Első dolguk mindent ledobni maguk köré majd a lányra pillant.*
-Nos ez lenne az és ez itt az előtér.
*Mondja majd körbepillant.
- Innen akárhova eljuthatsz.
*Mikor végez oldalra pillant és Mirát ebben a pillanatban ragadja el maga mellől valami majd pörgeti körbe végül pislogva néz a lányra.*

*A nagy nap a küszöbön, elmenőben, de itt van. Körbenéz, tudja, hol is van, mi hogy néz ki, közben hallgatja Alexa bevezetőjét.* -Hát, ha körbekalauzolsz, egyszer biztos eljutok, mert kicsit nagynak tűnik a ház.. *jut el erre az elmés következtetésre. Aztán jön egy ringlispil-effektus, vagyis forog a világ, forog ő maga.. Mikor letisztul a kép, Mira csak pislog, aztán meglöki a forgatót.* -Nem bucsúban vagyunk, hékás! *neveti el magát a végére.*

*Mikor meglátja hogy embert tévesztett csak pislog az ismeretlenre majd az eredeti célpontra aztán vissza a derekánál fogott lányra.*
-Nem valóban nem ez a hely egy kész cirkusz.
*Jegyzi meg nevetve majd elengedi a lányt és kezetcsókol neki.*
-Martin. Krise. Martin Krise.
*Nah csak összejön neki majd a lányra pillant.*
-Végre egy normális ember is jár erre.

*Azon hogy Mira normális elneveti magát majd megrázza a fejét.*
-Ilyenről ne is álmodozz.
*Majd közelebb lép és diadalmasan kijelenti.*
-Mira nem normális.
*Mikor ez is megvolt a páros elé lép majd megrázza a fejét.*
-Anyánk merre van?
*Aztán a bemutatkozások után sóhajt egyet és ismét a fiúra néz.*
-És apánk?

-Látom, ezt nem ide címezted, de nem baj, zombi most megmenekült. *mosolyog, olyan tejbetökösen.* -Hát, ahol ez a lökött *bök Alexa felé* ott van, ott a normálisság hiánycikk, szóval elhiszem, hogy cirkusz van ezerrel. *folytatja a mosolygást, majd döbbent képet vág a köszönést látva, de megen sebaj.* -Móricz Tamara, de ha leMirázol, annak jobban örülök. *ejti meg ő is a könnyebben összehozott bemutatkozást, aztán elneveti magát.* -Én se vagyok százas, figyelmeztetlek.. *ne reménykedjünk. Aztán pislog egy sort, de inkább nem szól, ez most testvéri kupaktanács, ő meg nem vérrokon.*

-Zombi?
*Csodálkozik a fiú majd a lányra pillant.*
-Hát lehet még rajta csiszolni...de alakul a zombisága.
*Jegyzi meg végigmére a hugát.*
-Akkor kedves Mira, mi nagyon jóban leszünk.
*Mosolyog a lányra majd a hugára.*
-Nézzük... Anyánk házon kívül a barátnőivel. Apánk meg a szobájába hol máshol. Miért?

-Hát igen van még mit, de így is tökéletes vagyok illetve a célnak megfelelő.
*Mosolyodik el majd a lányra pillant.*
-Ez kedves, köszi Mira.
*Majd vissza a fiúra.*
-Hát nézzük csak azon gondolkoztam hogy merre ne menjünk ma.
*Igen jobb az első napot nyugalomba eltölteni.*

-Nekem megfelel a zombiságod, csak ha egyszer meghaltál, ne lepj majd meg tényleg zombiként, mert azt nem élném túl.. *mosolyog.* -Az jó dolog.. *néz Martinra, miszerint ők ellesznek.* -Tudom, tudom, én mindig kedves vagyok.. *meg szerény is, de hát ezt tudjuk régről.* -Én meg azon gondolkodtam, merre menjünk.. Ha itt vagyok, körül kéne néznem, de úgyis eltévedek..

-Akármerre is menekülsz 20 perc múlva közös vacsora lesz.
*Mondja a lánynak majd közelebb lép hozzá.*
-Madlen pedig látni kíván titeket is és akkor már James is.
*Mosolyog majd visszalép középre.*
-Igen mi elleszünk.
*Vigyorog a lányra aztán gondolkozik.*
-Szerintem előbb pakoljatok le és 18 perc múlva az ebédlőben találkozunk.
*Int a lányoknak majd visszasiet a szobájába.*

*Oliverrel együtt érkezik meg a kihalt házba ahol csak egy házimanó sétál el aki meghajol és már megy is tovább.*
-Nah üdvözöllek nálunk.
*Mutat körbe majd a fiúra néz.*
-Majd később körbevezetlek most jobb ötletem is van.
*Mosolyog majd gyorsan felvezeti a fiút az emeletre.*

//Másik játék mely sokkal később történt...jele //

*Clark egy gyorsan eltűnő ködként teleportált az előtérbe, majd körülnéz.*
~Nem is rossz...~
-Mr. Krise! *kiálltja a fiú, hátha meghallja valaki.*
-Itthon van? *kérdezi hangosan, majd a választ várva ácsorog, aztán tesz előre pár lépést.*

*Egy ideig csak hallgatja a kiálltozást majd leteszi a könyvét és felkel.*
-Áhh Clark, drága fiam hogy vagy?
*Érdeklődik majd a fiú vállát megveregetve a kanapéhoz vezeti.*
-Ülj csak le.
*Mosolyog majd visszaül ő is a helyére.*
-Mi járatban vagy erre? Hallom engem keresel.

-Köszönöm Uram, jól! *leül a kanapéra, majd újra körülnéz.*
-Nagyon szép lett a lakásuk, mióta utoljára láttam! *jelenti ki a fiú, majd zsebéből előhúz egy Samsung mobiltelefont, természetesen még becsomagolt állapotban és leteszi az asztalra.*
-Ezt Emily küldte Alexának, hogy majd hívja fel, mert meg akar vele beszélni valamit... vagy menjen el személyesen... *megköszörüli a torkát, majd fojtatja.*
-Nos a valódi ok, amiért jöttem, az ez... *bőrkabátja zsebéből egy mappát, amiben különböző fényképek és leírások vannak a vámpírokról.*
-A mostani fajok valami mutáción mennek keresztül. Az eddiginél is vérszomjasabbak lettek és... nem vagyok biztos benne, de mintha láttam volna egyet a háztetőn... mielőtt eljöttem volna. *meséli a fejleményeket, majd a reakciót várva Mr. Krise-ra néz.*

-Rendben átadom majd neki, de szerintem személyes látogatás lesz belőle. Itt van az egyik barátnőjük is.
*Mondja a fiúnak majd bólint.*
-Hát igen azóta történt egy-két dolog.
*Bólint a fiúnak és a mappára veti a tekintetét.*
-Mennyire?
*Érdeklődik majd lassan lapozgatni kezdi.*
-Hmmm...ez érdekes. Asszem lesz egy kis kalandunk.

-Az utóbbi egy hónapban több orosz városba is bemerészkedtek, és több emberre is rátámadtak... *mondja a fiú, majd elővesz a zsebéből egy fényképet.*
-Ezen a képen jól látható, hogy a vámpír pupillái kitágultak, tehát alkalmazkodott a fényhez. *kezével a képen lévő vámpír szemére mutat, majd fojtatja.*
-Valamint a bőrén egy újjabb réteg jelent meg. Itt jól látható... *a képre mutat, ahol a vámpír egyik karján egy jól látható bőrréteg lehámlik.*
-Egyelőre még nem tökéletes a mutáció, így nem sokat tudnak kint maradni a napfényen, de ha így fejlődnek tovább, hamarosan verő fényes napsütésben is támadni fognak. *osztja meg a véleményét Alexa édesapjával, majd beletúr a hajába.*

-Már ez is rettenetes átalakulás.
*Mondja a fiúnak majd beletúr ő is a hajába.*
-Ekkora mutációra az elmult évszázadok alatt egyszer sem voltak képesek most meg hirtelen ekkorára.
*Rázza meg a fejét és továbbra is a kélpeket nézi.*
-Nem tudom mi lenne a jobb a gyerekeimet visszaküldeni vagy itthon tartani.
*Most igencsak gondban van hiszen a családjáról van szó.*

-Én is mondtam Emilynek, hogy zárja be ajtót, erre Ő elkezdett poénkodni... *kicsit elgondolkodik, majd fojtatja.*
-Sikerült DNS-t szerezni az egyik mutálódott egyedtől, így kifejleszthetünk egy ellenszert, ami megállítja a fejlődést, vagy legalábbis lecsökkenti a vérszomjukat. *mondja a férfinak, majd felkel a kanapéról.*
-Azt hiszem most megyek, a dokumentumot itt hagyon, tanulmányozza nyugodtan. Valamint folyamatosan tájékoztatom az ügyről. *mondja a fiú, majd kezet nyújt köszönés képen.*

-Hát a lányoknak nem ajánlom hogy poénkodjanak ahogy a fiamnak sem. Chris-éket is fel kéne hívnom.
*Tűnödik majd a fiúhoz fordul.*
-Lehet hogy többféle fertőzés van és akkor az is elképzelhető ha rosszat kapunk el akkor csak nagyobb bajt okozunk.
*Mondja a fiúnak majd sóhajt egyet.*
-Rendben várom őket és akkor majd még találkozunk.
*Nyújt kezet ő is a fiúnak hogy viszonozza a búcsúzást-*
-Jó éjt Clark.

-Lehetséges, ezért teszteljük majd először a begyűjtött vérmintán... *feleli elgondolkodva, végül elköszön.*
-Jó éjt Mr. Krise! *köszön el, majd köd formájában teleportál egyenesen a szobájába.*

*Mikor a fiú eltűnik ismét visszaül a fotelbe majd előveszi a jó öreg szivarát és a könyvét majd tovább olvasgat. Mikor az órára téved a tekintete elcsodálkozik, hiszen még korán van mégis álmosnak érzi magát. Fogja az anyagokat és összepakol majd elindul a páncélszekrényhez végül felbaktat és be fekszik az ágyába.*

*Amikor Mirával sikeresen hazaér nagyon büszke magára és a lányra.*
-Ügyesek vagyunk.
*Jelenti ki majd a manóra néz.*
-Hozz nekem aspirint.
*Utasítja majd elvágódik a kanapén.*
-Te mi volt az a kék lötty?

-Bizony, ha nem számítjuk bele, hogy totál másfele akartam menni.. *de ott volt ugyebár zombi, és az sok mindent megoldott; ő tudta az utat..* -Nekem meg ha már mész, vagy valami alkoholtartalmú innivalót, vagy egy doboz aszpirint, vagy egy mérget.. *de inkább az előzőt. Ő is lehuppan és kinyúl egy fotelben Alexával szemben.* -Nem tudom, de hogy borzalmas íze volt, az tuti.. De az volt a kegütősebb! *vagyis örökké Mira szívébe van záűrva.*

-A legújabb szerelmed.
*Jegyzi meg mosolyogva majd egy kicsit elneveti magát.*
-Én megtartom Olivert.
*Jelenti ki határozottan majd amikor aspirint kap gyorsan beveszi és a lányra néz.*
-Hát ez nem lesz így jó...

-Miért, volt több is? *néz kicsit furcsán, meg nevetősen, szóval produkál.* -Jól teszed. *bólogat nagy bölcsen, és elveszi a manótól az aszpirint is, az üveg sört is. Méreg az szerencsére nincs, a végén még bevenné..* -Miért nem? *kérdi, aztán kortyol egyet. Ő nem akar józanodni ennél jobban..*