Előtér

*A lány belép az ajtón, rögtön az előtérbe kerül. Ugyanúgy mint az Ő házukban. Megigazítja vörös haját, aztán beljebb sétál.*
-Alexa!
*kezd el kiabálni, majd ismét tesz pár lépést a kanapé felé.*
-Hahóóóó! Vaaalaaakiii!
*kiabálja vicces hangon, a végén már a lány is elmosolyodik, aztán vár. Ha szerencséje van, akkor jön valaki, ha meg nincs.... akkor még mindig ott a teleport.*

-Mi az megijedtél?
*Kérdezi mosolyogva mikor lesétál a szobájából.*
-Nincs itthon senki csak én. Mira még alszik a többiek meg elmentek valamerre.
*Mondja a lánynak maj kérdőn néz rá.*
-és mi szél hozott?

-Nem ilyedtem meg!
*jelenti ki a lány, majd lehuppan a kanapéra.*
-Csak úgy, uncsiztam otthon... és a többiek HUN vannak?
*kérdezi mosolyogva, aztán még nagyobb mosolyra húzza a száját.*
-Egyébként teleport hozott és nem szél... vagyis inkább jöttem!
*mondja büszkén, aztán vidám arccal Alexa felé pillant.*
-És veled mi van? Tudod, ez a szokásos kérdés...
*kérdezi, aztán hátradől.*

-Nem tudom Chris hazajött és ők meg el.
*Válaszolja nyugodtan majd a lányra pillant.*
-Mirával egy kicsit jártunk a suliba...tudod emlékek és vonzott is az a hely. Most inkább alszik én meg tanulok.
*Válaszolja aztán a lányra néz.*
-Nem pörög az életed vagy mi?

*A lány nevetni kezd, majd kérdi*
-Hogy érted, hogy nem pörög az életem?
*ledobja cipőit, majd felhúzza lábait maga mellé. Még jó hogy befújta lábsprayvel a lábát, még mielőtt eljött, mert ebben a melegben most tutira beizzadt volna a sportcipőjébe.*
-Chris hazajött?
*kérdez vissza, de csak magának erősíti meg a tényt.*
-Majd add át neki üdvözletem!
*mondja mosolyogva, aztán elővesz egy tükröt a kistáskájából és megigazítja sminkjét. Először a szemét húzza ki kékkel, majd egy kis szemhéjfestéket is felvisz, aztán jöhet a púder. Mikor befejezte gondosan visszapakolja a tatyójába sminkkellékeit.*

-Hát hogy semmi izgalom, féltékenység...szóval semmi?
*Magyaráz és kérdez majd a lányra pillant mikor az sminkelni kezd.*
-Na csak nem megszöktél onnan?
*Aztán megrázza a fejét.*
-És még sminkelni se volt időd? Ez egy rosszul kidolgozott terv volt.

-Háát... tegnap beszéltem Thomas-szal.... megígértem neki, hogy átgondolom a dolgot...
*kissé elhúzza a száját, majd amikor Alexa a sminkelésről kezd kérdezni, felhúzza szemöldökét és így felel:*
-Azért nem volt rá időm, mert rögtön ide jöttem!
*világosítja fel a lány, majd várja, hogy belekezdje valami témába.*

-Jólvan na bocs hogy élek!
*Mondja dühösen majd egy kicsit elgondolkozik.*
-És milyn újra mugli suliban tanulni?
*Érdeklődik majd a lányra pillant.*

-Jó, most nem azért mondtam... csak úgy kérdezted... na mindegy.
*Alex kérdésén egy kicsit elgondolkodik, aztán válaszol.*
-Nem rossz, de nem is olyan jó... a kettő között! Valami fizika versenyre benevezett a tanár, de nem bánom annyira, legalább Thomas-on kívül másra is figyelek...
*Alexára néz, majd rámosolyog.*
-És Oliverrel mi van?
*kérdezi, miközben hátratűri egyik hajtincsét.*

-Jól van felejtsük el.
*Legyint majd elmosolyodik.*
-Akkor sok sikert hozzá....
*Mosolyog majd egy kicsit elpirul.*
-Úgy érzem nagyon jól megvagyunk és szeretem. És tudod hogy lefeküdtem vele, szóval ez most már komoly nagyon.

-Kösz, meglessz, tudod, hogy a sok siker az meglesz...
*mondja mosolyogva, majd fojtatja*
-Szóval, ennyire komoly a dolog?
*kérdezi huncut mosollyal, majd ismét megigazítja haját. Most élénken hátradobja, majd felkel és Alexa mögé teleportál.*
-Szóval... mennyire komoly?
*kérdezi újra a lányt, majd nevetni kezd.*

*Egy kicsit elneveti magát majd a lányra pillant.*
-Mondtam már hogy nagyon. elvégre lefeküdtem vele. És ő az első nekem és szerelmes vagyok. Évekig el tudnám viselni közben a többiek féltenek tőle... nem tudom miért...
*Aztán egy kicsit vállat von.*
-Szóval majd meglátjuk...

-Értem, akkor szurkolok nektek...
*ismét mosolyog, majd egy kicsit felvonja szemöldökét*
-Miért féltenek tőle ennyire? Úgy értem azon kívül, hogy egy kicsit "én vagyok a legjobb" betegségben... *egy kicsit elpirul, majd másodpercek után fojtatja.*
-Szóval amúgy szerintem nincs vele baj...
*fejti ki véleményét, aztán újra leül.*

-Van egy-két tippem, de majd utánajárok a dolgoknak.
*Mondja komolyan majd szélesen elmosolyodik.*
-Köszi.
*Aztán egy kicsit körbenéz.*
-Kérsz valamit?

-Nem köszi, most már nem! Már szomjan haltam!
*mondja nevetve, aztán elkezdi szimulálni, ahogy kiszárad. Mikor befejezte, órájára pillant, aztán újra barátnőjére mered.*
-Most megyek, de később még visszajövök... persze csak ha nem zavarok.
*mosolyog, aztán int egyet, köszönés képen, majd Emily egy egészen halk pukkanás után eltűnik, kis ködöt hagyva maga után, ami szintén eltűnik.*

-Jól van akkor elértem a célom.
*Mosolyog majd a lányra néz.*
-Dehogy zavarsz...egyszer Mira is felkel... és akkor beszélhettek.
*Mosolyog majd int a lánynak és elindul valamerre a házba.*