Ebédlő

*A két manó szorgosan portalanít míg a szakácsnő a konyhán főz a többiek pedig a terítést szervezik. A vacsoránál jelenlévő pincér is segédkezik míg egy nő akit a háta mögött a ház valódi urának neveznek csak néz és utasítgat.*
-Ne úgy ferde! Kicsit balra! az a szobraot jobbra!
*Ez így megy minden este, de a nőt nem zavarja ő jól el van így. Majd amikor mindennel végeztek mindenkit elküld egy-egy levéllel hogy jöjjenek vacsorázni, majd helyetfoglal az asztalnál.*

*Mikor Mirvával belépnek egy kicsit meglepődik.*
-Ezt nevezem anyám kitettél magadért.
*Jegyzi meg majd a nőre néz.*
-Hány embert ugrasztottál ezért?
*Érdeklődik majd egy kicsit közelebb lép és amolyan franciásan üdvözlik egymást, vagyis a világért sem érnének egymáshoz így a levegőbe adják az üdvözlő puszikat.*
-Móricz Tmara, Madlen Krise. Anyám ő Mira.
*Bemutatás kész jelzi hogy üljenek le.*

-Ne csináld már.. *tiltakozik a lefényképezésre, de nincs mit tenni, a gép működésbe lépett.* -Egy másolatot majd kérek, ez örök emlék lesz.. *mosolyog ő is, aztán végülis kilibennek a szobából.* -Te se vagy egy hétköznapi ruhában.. *nézi meg alaposan Alexa ruháját, de aztán csak vállat von, és megy tovább a lány mellett.* ~Hát én itt úgy el fogok tévedni, mint ahogy illik.. ~ *Aki pesszimista, ugyebár. Megérkezve az ebédlőbe, sajnos már lát egy asszonyt, pedig szívesen fogadta volna a haladékot..* -Öhm.. Jó estét, és örülök a találkozásnak.. *hebeg el valamit, mert a nőről ordít, hogy magasrangú, és ezt tudja is magáról.. Miráról viszont az látszik, hogy nem hatja meg, de a zavar az zavar, majd elmúlik. Lehuppan hát Alexa mellé, átkozva a helyzetet, meg a ruhát, aztán vár.*

*A ház tényleges ura békésen sétál le majd be az étkezőbe aztán a felesége arcára pillant és végül elmosolyodik.*
-Jó stét drágám.
*Köszönti a nőt majd leül az ismeretlen lány mellé.*
-Te nem az én gyerekem vagy.
*Méri végig a lányt majd közelebb hajol hozzá.*
-Mázli és menekülj innen minnél előbb.*
-Mondja szinte suttogva aztán felegyenesedik.*
-Egyébként James Krise vagyok.
*Csókol kezet majd körbepillant.*
-A házisárkányt már ismered, kedves nő ha nincs itt senki. Gyondolom Hannát is... Martin?
*Kérdezi mindenkitől majd körbetekint.*
-Tényleg korán jöttem.
*Aztán lányára pillant.*
-Neked nem azt mondtam hogy csak akkor kerülj a szemem elé ha már egy csapatban játszol?
*Kérdezi, kicsit morog, de nem komolyan csak hülyeségből-*

-SZÉP JÓ ESTÉT!!!!
*Robban be a fiú az ebédlőbe majd kezetfog az apjával és meghajol az anyjának aztán lezuhan a Mirával szembeni székre.*
-Nah szép hölgyek újre erre? Remek.
*Nevet aztán az anya felé fordul.*
-Meddig tart a mai néma vacsora? Programom van egy óra múlva.
*Aztán végignéz magán.*
-És át is kéne öltöznöm. Így ki fognak röhögni.
*Hát igen nem öltönybe kell buliba járni.*

-Eleget.
*Válaszolja a lánynak majd végignéz rajta.*
-Emberien nézel ki.
*Jegyzi meg majd a férje felé biccent.*
-Igen elég korán.
*Mosolyog halványan aztán a lányra pillant.*
-Üdvözletem Mira. De lehet hogy inkább Tamarázlek makd ha nem bánod.
*A berobbanő gyerekre csak a fejét rázza.*
-Majd ha minden elfogyott.

*Látja a lány zavartságát, dehát az neki is megvan pedig ő itt lakik.*
-Jó estét apám!
*Köszön illedelmesen a férfinek majd gyilkos pillantást küld felé.*
-Egyenlőre érd be ezzel-
*Mondja majd a férfi elé küldi a kis jelvényt.*
-Csapatkapitány az iskolában.
*Aztán amikor az apja visszadobja simán elfordul és Martinra mosolyog.*
-Ideje volt már.
*Jegyzi meg halkan majd biccent az anyjának.*
-Köszönöm.
*Lassan nekiállnak enni mindenkéle jót és legközelebb csak az étkezés végén szólalnak meg ismét.*

-Jó estét! *köszön a frissen befutó apának, aki mellé is ül nagy szórakozottságában. A suttogásra meg az azutáni szövegre is legszívesebben egy röhögőgörccsel reagálna, de csak mosolyog, mert nem otthon van.* -Móricz Tamara, üdvözletem. *mutatkozik be azért, aztán felvonja a szemöldökét. Tényleg kviddicsmániás a csapat..* -Szia! Hát tudod, eltévedtünk, és itt kötöttünk ki, itt is maradtunk.. *vigyorog Mr. Szélvész Martinra.* -Nem, nem bánom, csak nyugodtan. *néz az asszony felé; szép is lenne, ha leMirázná, az apától még esetleg....* -Jó étvágyat! *kívángat, bár talán feleslegesen, megvan az. Aztán éljen a kissé kései vacsora, a kulturált evés, és persze, hogy Mira végez elsőként...*

-Helyes.
*Jegyzi meg miközben visszahajítja a jelvényt lányának.*
-Ezt el is vártam.
*Teszi még hozzá majd fiához fordul.*
-Egyél azt menj.
*Mondja a fiúnak majd előveszi a pénztárcáját és nem kevés pénzzel lepi meg a fiút.*
-Vacsora után ti is lépjetek le valamerre.
*Mondja a lányoknak majd fejenként ők is kapnak annyit amiennyit Martin.*
-Mi majd elleszünk itthon.
*Mosolyog Madlen-re majd a többiekhet fordul.*
-És lányok van valami tervetek?

-Jah tök jó.
*Bólint majd az apjára figyel.*
-Remek.
*Vigyorodik el majd amikor pénzt is kap még jobban.*
-Csak a haverokkal megyünk el...
*Kezd védekezni mielőtt az apja ki akarná dobni és az összeggel a megélhetését biztosítani néhány hónapig, aztán kapcsol és elmosolyodik.*
-Hát szerintem én csak holnap érek haza.
*Jelenti ki majd elindul a szobája felé.*
-Jó szórakoást mindenkinek!

*Miután Martin távozik hamarosan mindenki útnak indul ám az éjszakájuk nem lesz nyugodt. James Krise-t meglátogatja Clark Browen és veszélyes jelentéseket mond el majd Mr. és Mrs. Krise súlyos döntéseket kell hogy hozzanak. Martin vidáman és önfeledten bulizik míg a lányok hallgatóznak majd a szobájukban tárgyalják meg a dolgokat.*