Előtér

Miután beléptél a ház ajtaján, rögtön az előtérbe kerülsz. Az ajtótól balra, pár méterre található egy bár, ahhol rendelhetsz italt, ha megszomjazol. Az ajtótól jobbra a sarokkban egy recepciót találsz, - ez a ház ugyanis hotelként is működik - itt általában egy kedves lány áll, a neve Kelly. Viszont vannak mogorva és kötekedő recepciósok is. Az ajtóval szemben van a lépcső, ami felvezet az első emeletre. Ahhol a lépcső kezdődik, mellette pár méterre van a lift. Valamint a lifttel egy vonalban, - tőle pár méterre - a nappali ajtaja nyílik.
Jobb oldalon a recepciótól kicsit odébb van a bejárat a konyhába.

*Emily kissé szuszogva lép az előtérbe, elvégre elég hosszú az a folyosó. Amanda, a recepcióslány elég furcsán néz rá, ezért Emily csak egy kínos mosolyot ejt meg felé, majd elindul az ajtó felé.*
-Az egyik barátnőmet várom... azért sietek ennyire... *magyarázza, majd a fizikacuccaival együtt kilép az ajtón.*

*Emily és Alexa együtt lépnek be az előtérbe, majd Emily int egyet Amandának, aztán ismét Alexához fordul.*
-Milyen többiekkel? Nem értem a kérdést... *feleli egy kis gondolkodás után.*

*Amikor belépnek Alexa csak biccent a lánynak majd Emilyre néz.*
-Hát a családdal...barátokkal...
*Mondja mosolyogva majd egy kicsit elgondolkozik.*
-Miért milyen többiekre gondoltál?
*Aztán körbenéz.*
-És hova megyünk?

-Nekem lenne egy tippem! *szól közbe a srác egy hatalmas nyílpuskával a kezében.*
-Csá hugi! *egy puszit nyom a Emily arcára*
-Alexa! *biccent a lánynak, majd kisség leporolja magát, látszólag elég koszos.*
-Nos, ma Emily szobájában alszol! Majd holnap kapsz egy külön szobát, ha akarsz. *mondja Alexának ellentmondást nem tűrő hangon.*
-És most... hölgyeim... *kicsit meghajol, majd meglendíti kezét a két lány irányába, aminek következtében azok a huga szobájába kerülnek.*

*A fiú kiszáll a liftből, majd körülnéz a szinten. Emberek jönne és mennek, némelyek bőröndöt cipelnek és húznak maguk után. Amanda a recepcióslány, szorgosan adminisztrál, van is mit. Thomas elindul kifelé a házból, végül kilép az ajtón is.*

-Nos a lehető legjobb helyre hoztalak te gyerek.
*Mondja büszkén kicsit még mindig nevetve az apakomplexusos dolgon.*
-Amanda!
*Int a recepciós lánynak aki 20 évei elején jár.*
-Nicsak te itt ilyenkor. És a többi tehetségtelen barom merre kószál?
*Erre egy kis nevetés majd legyintés a válasz.*
-Értelek. Nos Mira Amanda. Amanda a nyuszóm, lányom miegymásom Mira.
*Mutatja be egymásnak őket majd körbefordul szimpadiasan meghajolva a végén.*
-Bemutatom a volt iskolám, minden extrájával.
*Nevet majd Mirára pillant.*
-Asszem most sétálunk egyet.
*Int Amandának és bevárja mirát hogy elinduljanak felfelé.*

*Ahogy kilép a liftből, rögtön meglátja Amandát, a recepcióslányt.*
-Szia Amanda! *köszön neki hangosan, majd odasétál a bárhoz, leül az egyik székre és rendel egy szénsavmentes ásványvizet. Miután kihozták neki, belekortyol és unottan bámulja a vendégeket.*

*Belép a helyiségbe és biccent Amandának, de az csak egy fintorral válaszol. Mikor meglátja Emilyt, közelebb lép a lányhoz, majd vesz egy nagy levegőt és megszólal.*
-Szia, leülhetek? *kérdezi, majd a lány melletti üres helyre mutat.*

*Amikor meglátja Thomas-t, dühös pillantást vet a poharára, mintha az tehetne mindenről. Egy ideig, csak nézi az italt, majd amikor a fiú közelebb lép hozzá és megkérdezi, hogy leülhet-e, nem igazán tudja, mit válaszoljon. Végül megszületik a döntés.*
-Persze, ülj csak le!
*mondja Tom-nak, majd amikor az helyet foglal, Emily felpattan a székről és miután a magasba emelte az ásványvizet, tesz pár lépést, hogy Thomas-tól messzebb kerüljön. Amikor kb. 5 szék a távolság köztük, kényelmesen leül. Mikor Fred, a pincér kérdőn néz rá, a lány csak egy "nem akarod tudni" pillantást vet rá.*

*Mikor a lány felpattan a bárszékről, Tom egy mély levegőt vesz és idegesen beletúr a hajába. Ő is felkel, majd Emily után megy és ismét leüll mellé.*
-Miért csinálod ezt?
*kérdezi szemrehányóan, majd bocsánatkérően néz a lányra, bár tudja, hogy ez nála nem sokat ér.*
-Figyelj, mi lenne, ha megbeszélnénk?
*kérdezi, már szinte kilógatta a fehér zászlót, de látszólag Emilyt ez nem hatja meg. Azért egy próbát megér...*

*Norah belép az előtrébe és rögtön meglátja Emily Brownt. Gyorsan odasiet hozzá, majd a lány vállára teszi kezét.*
-Emily, velem jönnél egy pillanatra, szeretnék megbeszélni veled valamit!
*szólítja fel a fizikatanár, majd Thomas Andersonra tekint.*
-Mr. Anderson, Önnel majd később számolok!
*jegyzi meg a fiúnak, majd ismét Ms. Brownra néz.*

-Hogy Én miért csinálom?
*kérdezi, erősen megnyomva az "Én" szócskát, majd egy dühös pillantás kíséretében kezdi el a monológját.*
-Most nem jutottunk volna el idáig, ha Te, a nagyképű Mr. Anderson, néha befognád a pofád!
*kiabálja dühösen és egyáltalán nem zavarja, hogy mindenki őket bámulja. Közben megérkezik Ms. Richards is.*
-De, megyek.. Jobb is, már nem sokáig bírtam volna ezzel a seggfejjel...
*Azzal felpattan, majd Ms. Richards-szal együtt elviharzik a nappaliba, ahol nyugodtan beszélhetnek.*

*A fiú már megint nem jut szóhoz, de persze ezt már megszokhatta volna Emily mellett.*
-Hé! Csak azért, mert jól nézek ki, és kellek a nőknek, ne hibáztass engem! *kiabálja a lány után, de titokban Ő is reméli, hogy nem hallotta meg. Kifizeti Emily italát, annak ellenére, hogy a lány azt kérte Fredtől, hogy írja a többihez. Biccent egyet a pincérnek, majd eltűnik a levegőben.*

*A lány végigmegy a helyiségen egyenesen a konyha felé.*
~Remélhetőleg van még valami normális kaja a hűtőben... jó lenne, ha nem csak azt a szart enném, amit a bárban meg az étteremben adnak. Igaz, elég jó ott a kaja, de egyáltalán nem egészséges...~
*Végül a konyha bejáratához ér, aztán sietősen belép rajta.*

*Immáron egy joghurttal tér vissza és lehuppan a kényelmes fotelba. Lábait keresztbe teszi egymáson, majd hátradől és elkezdi enni a joghurtot. Barackos, Emily kedvence, még jó, hogy mindig van a hűtőben egy-két példány.*

*Csendesen lép be majd körbenéz és ki is szúrja Emily-t. Odasétál hozzá majd amíg a lány nem látja fintorog egy sort majd mosolyogva lép előre.*
-Szia csak nem barackos. Hmm...az finom.
*Mosolyog szélesen. Kicsit új még neki a helyzet minden után majd megdörzsöli a kezét és a lányra néz.*
-Hogy vagy?

*Amikor Alexa megjelenik, meglepettem, de még is örömmel pillant rá. Kikanalazza az utolsó csepp joghurtot, majd leteszi az asztalra az immár üres dobozt. Kényelmesen hátradől a kanapén, majd a lányra tekint.*
-Igen, barackos, a kedvencem!
*mondja mosolyogva, aztán elégedetten nyugtázza, hogy már nem korog a gyomra. Igaz a joghurt nem valami laktató, de ennyi neki most pont elég volt. Emily egy kicsit gyanúsan néz Alexára, majd megszólal.*
-Nincs semmi különös... de miért kérded?
*kérdezi, majd kezével int, hogy üljön le.*

-Jó neked.
*Mondja egy apró fintorral mely kívül mosolynak tűnik.*
-Hát csak érdeklődtem mert rég láttalak.
*Mondja mosolyogva a lánynak majd egy kicsit elgondolkozik.*
-Vagy van rajtam valami fura?
*Kérdzi aztán egy kicsit elhallgat nem tudja elmondja-e a lánynak vagy előbb másnak kéne, de majd meglátja hogy alakul a helyzet.*

-Fura? *kérdezi hatalmas szemeket meresztve, majd fojtatja.*
-Ezt én is kérdezhetném tőled! *mondja a lánynak, majd kezével ismét megpaskolja maga mellett a kanapét, hogy Alexa üljön már le.*
-Egyébként nem vettem észre semmit... de ha ez vígasztal mostanában semmit sem veszek észre... kicsit összevesztem Thomassal, na jó nagyon. *itt be is fejezi a történetet, majd a lányra pillant.*
-Mit kéne látnom? *kérdezi érdeklődve, majd Alexa haját kezdi figyelni.*

-Miért te mit csináltál?
*Aztán egy kicsit ellcsodálkopzik és leül.*
-Miért vesztél vele össze?
*Érdeklődik majd a lány felé fordul. Az arca csak úgy ragyog a boldogságtól, de igyekszik elrejteni.*
-Rajtam semmi különöset, csak azt hittem hogy látsz valamit.
*Mondja védekezően majd a lányra tekint.*
-Nah mesélj.

-Csak a szokásos miatt... *mondja halkan, szinte alig hallható hangon, majd nyel egy nagyot és fojtatja.*
-Elkezdte mondani, hogy mennyire hiányoztam neki, meg minden és meg... - tudod milyen vagyok - .... nem tudtam megállni, hogy ne említsem meg neki Viviana-t. Mondtam neki, hogy ha a napja kb. 90%-át nem vele, a többi 10-et pedig a báttyámmal töltené, akkor több ideje jutna rám. Mire Ő elkezdett védekezni, én meg megemlítettem neki, hogy láttam amikor csókolóztak... mármint Vivana-val. *mondja, majd vesz egy levegőt, hogy meg ne fulladjon, aztán fojtatja tovább.*
-Erre ő elkezdte mondani, hogy én is együtt vagyok Chrissel, meg hogy mindenkivel össze-vissza kefélek... és hogy Chrissel is. Pedig nem is feküdtem le vele. Sőt, nem is volt semmi!
*az utolsó mondatot, már szinte ordítja. Aztán dühösen hátravágja magát a fotelban.*
-És te miért vagy ilyen boldog? *kérdezi, bár kissé szemrehányónak hangzik, mintha az egészről Alexa tehetne... mintha senki nem lehetne boldog, csak mert Emily boldogtalan.*

*Miközben a történetet hallgatja fokozatosan komorul el.*
-Hát ez nem normális.
*Jelenti ki majd egy kicsit elpirulva a lányra néz.*
-És te már lefeküdtél valamelyik fiúval?
*Kérdezi komoly képet vágva ezzel kerülve a válaszadást.*

-Itt most nem a szüzességemről van szó!
*mondja komolyan, szinte észre sem veszi, hogy Alexa mondani szeretne valamit, annyira leköti a saját problémája.*
-De egy kicsit szarul esett, hogy kurvának titulált! Biztos az a baja, hogy vele nem feküdtem le!
*most már olyan hangosan beszél, hogy a bárnál ülő pár srác is a két lányt figyeli. Közben élénken fintorognak és gúnyosan mosolyognak, aztán az egyikük tesz egy megjegyzést, bár nem túl hangos, azért jól érthető: "Persze... és itt kell megbeszélni az ilyen dolgokat". Mikor Emily meghallja, nem bírja megállni, hogy ne szóljon be nekik.*
-Ott beszélem meg, ahol akarom, az én házam és azt csinálok benne, amit akarok és ott ahol akarom! Világos?! *ordítja oda nekik dühösen.*
-Ja és ha valami nem tetszik el lehet húzni innen! *fojtatja a kiabálást, majd Alexa felé fordul, de most már egy normál beszélgetéshez megfelelő a hangja.*
-Na nézd már a kis seggfejeket... egyre szenvtelenebbek! *nem zavarja, hogy azok a srácok pár évvel idősebbek nála, egyáltalán nem érdekli.*

*Egy kicsit ilyedten néz Emily-re. Kis kora óta ismeri és tudja milyen amikor a lány ideges, de ilyennek még nem látta.*
-De nálam arról van szó.
*Jegyzi meg magának majd a fiúk felé fordul aztán meg vissza Emily-héz.*
-Szörnyűek, csak mert fiúk... szóval te még szűz vagy?
*Érdeklődik tovább majd iszik egy kis narancslevet mert az előző kiabálástól ő száradt ki pedig egy szót sem szólt.*